A vállalat mindig sikerrel átvészelte a nehéz időszakokat, alkalmazkodik a piaci igényekhez

(Forrás: Dunaújvárosi Hírlap, szerző: Gallai Péter)

A Magyar Optikai Művek által 1967-ben létrehozott dunaújvárosi gyáregység sikeresen átvészelte a privatizációt, a ma 250 fővel dolgozó vállalat 113 féle terméket gyárt és szállít a világ különböző pontjaira.

A cég vezérigazgatója, Urbán László, aki negyvenegy éve dolgozik a vállalatnál, elsőként a gyár történetéről beszélt, amivel, mint mondta, az egész élete összefonódott:

– A dunaújvárosi gyártelepítések sorában az első volt az üzemünk, ma már csak mi maradtunk meg ezekből a középkategóriás cégekből. A MOM az óragyártást hozta ide az acélgyártás fellegvárába, ami különleges helyzetet teremtett, hiszen teljes új technológiát kellett meghonosítani. Elsők voltunk a nyugati együttműködés kialakításában is, a németekkel kezdtünk írógépet gyártani. Mert már akkor tudtuk, hogy az óragyártás mellé mást is fel kell venni a palettára. Ezt a nyolcvanas években elkezdték kiszorítani a számítógépek, akkor jött divatba a személymérleg, s mivel csak import volt, elkezdtük ezt is gyártani, ami a mai napig meghatározó árucikkünk. Persze, itt is jelentős műszaki átalakulás történt az évek során, de még mindig vannak olyan afrikai országok, ahová a legelső típust rendelik.
A nyolcvanas években három termék alkotta a palettát, majd elkezdtek floppy meghajtókat gyártani, ami nagyon sikeres időszak volt, az egész keleti blokkba szállították. A technika fejlődése ezt is „kivégezte”, megszűnt az óragyártás, a profil a mérleg maradt, mivel széles kínálattal rendelkeztek, piacvezetők lettek idehaza, de olyan szintre sikerült fejleszteni a gyártást, hogy a saját tervezésű mérlegből az Egyesült Államokba például hétszázezer darabot (!) exportáltak három hónapos határidővel.
– A statisztikák szerint ekkor a világtermelés három-négy százalékát lefedtük személymérlegből. Az összgyártás kétmillió volt, ötvenhat országba szállítottunk, négyezer tonna lemezt használtunk fel a Vasműből. A dunaújvárosi fejlesztők és emberek keze munkája a világ minden pontjára eljutott, amire büszkék lehetünk. Órából is egymilliót készítettünk évente, lehet az mondani, hogy a sorozatgyártás volt az erősségünk. A privatizáció idejében sikerült a csőd szélén álló, töménytelen adósságot felhalmozó céget megmentenie a dolgozókból és menedzsmentből összeállt konszernek, amit ezután egy amerikai üzlet indított el azon a pályán, hogy a gigantikus tartozásállomány eltűnhessen. Aztán mindent arra fordítottunk a későbbi években is, hogy fejlődjünk, fejlesszünk, a nyereséges esztendőkben sem fizettünk osztalékot. Sikerült saját fejlesztő csapatot, önálló szerszámüzemet létrehozni.
Az utóbbi években Európában egyedüliként maradt meg a MOMERT, minden konkurens Kínába települt, végül így ők is rákényszerültek arra, hogy az elektronikát innen szerezzék be, majd a nagy tömegben gyártott cikkeket is kint gyártatták. Ez az életben maradáshoz kellett, hiszen az alapanyagot nem tudták annyiért megvenni, mint amennyiért a késztermék Dunaújvárosba érkezett. A felszabaduló kapacitásokkal autóipari, háztartási berendezések beszállítói munkáit vállalták, ami a hárommilliárdos árbevétel felét jelenti. Mára kialakult egy több lábon álló termékszerkezet, megmaradt a speciális mérleggyártás – orvosi, gazdasági, csecsemő –, a jövőben pedig szeretnék a saját termékek – például kávéfőzők, infralámpák – arányát növelni. Komoly elképzelések vannak, de ehhez fejlesztések kellenek, ezért minden fillért korszerűsítésre fordítanak, az elmúlt években a fémfeldolgozásról átálltak műanyagra. Óriási feladat volt, hogy olyan technológiát vezettek be, aminek nincsenek hagyományai, az oktatásban sem. A technológia korszerűsítésére is több pályázatot nyertek. A vezérigazgató alapító tagja volt annak az elnökségnek, ami a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamarát létrehozta:
– Hosszú éveken keresztül elnökségi tag és országos küldött voltam, így közelről volt rálátásom erre a munkára. Sajnos olyan kis-középvállalati réteg, ami meghatározóvá válhatna, még nem alakult ki Dunaújvárosban. Nem volt egyszerű, és most sem az, hogy a kamara összehozza a cégeket. A kötelező tagság egy kicsit segíthet abban, hogy a kínált lehetőségeket jobban igénybe vegyék. A legfőbb feladat az ipari tanulók oktatása, valamint az, hogy a kétlépcsős oktatás miként valósul meg, amely során a gyakorlati képzést a vállalatok végeznék.